Képzelj el két különböző embert, ahogy ugyanazokat az általános cselekvéseket végzik egy átlagos hétköznapon. Az egyik ember otthon van a számítógépek vezérelte világban és az eszközöket az életszínvonala javítására használja. A másik ember szórakozásra használja a technológiát. Elképzelni sem tudja, hogy mi másra lehet még használni vagy egyszerűen nem érdekli, mert nem érti. Lássuk, hogyan éli meg a napjait az egyes és a kettes alanyunk(virtuális kísérleti alanyok):

1.verzió - Hogyan használd az intelligens eszközöket az életed könnyebbé tételére?

Reggel van. Csörög a telefonon az ébresztő. Kikapcsolom. Felkelek. Felhúzom a redőnyt, kinézek az ablakon. Süt a nap. Vajon meddig lesz ilyen jó idő? – kérdezem magamtól és megnézem az időjárás előrejelzést a telefonon. Felhős időt ír, nem teszek el esernyőt. Ezután bekapcsolom a számítógépet és kimegyek reggelizni. Amikor hallom a klasszikus bejelentkezés hangját a gépemen, várok néhány percet, majd a konyhából megnyitom a telefonon a zenelejátszót és elindítok egy zenét ébresztésként. A számítógépen a telefonomról. Kinyitom a konyhaszekrényt és nyúlok a mézért. Majdnem elfogyott, ezért kiveszem a pipát a neve mellől a bevásárló listán. Közben érkezik egy sms, hogy a tegnap este indított átutalásaim megérkeztek. Ma el kell mennem a bankba, három különböző boltba – az egyiknek a neten megnéztem a raktárkészletét, hogy ne menjek potyára – és a barátnőm elé a munkahelyére. Gyorsan megadom a címeket és hagyom, hogy a telefon a forgalom és a közlekedési szabályok alapján kiszámítsa a legrövidebb utat. Közel másfél óra lesz bevásárlással együtt. Elindulok, a telefonom a GPS. Amikor beindítom az autót, pittyeg a telefon. „Körülbelül 13 perc múlva 67 kilométeres szél és 10 milliméter csapadék várható.”. Bazzeg, még szerencse, hogy két alkalmazásom is van, amik ellentétes információkat közölnek. Azért visszamegyek és behajítok egy esernyőt, még sosem tévedett ez az app. Az egész program a másfél óra helyett valójában két óra, amikor a bankban kiderül, hogy tömeg van, mert minden második ember inkább bemegy személyesen és szitkozódik a várakozási idő miatt, pedig olyan ügyet kell elintéznie, amit online díjmentesen is megtehet. Belépek a Facebook oldalamra, hogy írjak a páromnak a késés miatt. Látom az üzenetek között, hogy írt egy órája: Egy órával tovább marad, de szeretné, ha megvárnám. rendben, még elmegyek ide-oda, van egy szabad órám. Pl. elmegyek a boltba, veszek mézet. Sétálok a sorok között egyet – van időm - és meglátom álmaim hegesztő felszerelését 20 ezer forintért. Gyorsan előkapom a telefonomat és a típusát beírva rákeresek, hogy hol árulják olcsóbban. Egy másik üzletben fele ennyibe kerül, úgyhogy fogom a mézet és megyek fizetni. Kipipálom a listán és a végére felírom a hegesztő felszerelést, amihez csatolok egy fotót is. A boltból kérve látom, hogy szakad az eső és az utcán minden második ember rongyosra ázik.
Este hazamegyek és megnézem a Facebook üzeneteimet. Válaszolok, és ugyanezt megteszem az e-mailekkel is. Közben kimegyek az udvarra a kocsimat takarítani. Közben hívok valakit Skypeon és beszélünk az élet nagy dolgairól. Lefekvés előtt egy órával beírom a mai adatokat az edzésnaplómba, ami diagramon ábrázolja a fejlődésemet vagy annak hiányát. Kiteszem a Facebookon a legújabb elkészült munkámat – céges weboldal – egy rövid leírással és egy linkkel. Aztán olvasok egy könyvet. Papíron, úgy kényelmesebb.

2.verzió - Hogyan használd az intelligens eszközöket úgy, ahogy általában az emberek használják?

Reggel van. Csörög a telefonon az ébresztő. Kikapcsolom. Felkelek és megnézem az időjárást a telefonon. 8 fok van és felhős idő, nem teszek el esernyőt. Ezután bekapcsolom a számítógépet és kimegyek reggelizni. Közben kiírom a Facebookra, hogy „Jó reggelt mindenkinek!” és csatolom mellé a megfeszített munkával összedobott fehérjeturmixot és a két vajas zsemlét. Reggeli közben visszaírok a haveroknak. Az egyik olyan vicces képet rakott ki egy nyúlról, hogy sírok a röhögéstől. Gyorsan keresek egy másikat ugyanarról a nyúlról és elküldöm neki. Elmegyek dolgozni. Napközben e-mailezek a barátaimmal, elolvasom a híreket két tízperces munkával töltött blokk között, megnézem a Facebook oldalamat és lájkolom azt a csajt, akit úgy megfektetnék, hátha észreveszi. Benézek a szekrénybe. Mindjárt elfogy a méz. Nem baj, felírom a többi közé és behajítom a zsebembe. El kell mennem három különböző boltba – az egyikben állítólag árulnak valamit, amire nekem szükségem van – a bankba és a barátnőm elé. Útközben dugóba kerülök, ami kiváltja belőlem az ősi ösztönt. Próbálom tolni a kocsisort a kormányom közepén keresztül, de nem megy, úgyhogy még jobban ráfekszem. Le is fotózom a szemeteket és felteszem a fészbúkra. A kép címe legyen ez: „ez a sok tetű nem halad semerre és még beszólnak, ha dudálok”. Tíz perc újabb dudálás után felnézek és örömmel nyugtázom, hogy kaptam 12 lájkot a haverjaimtól. Mondtam én, hogy a többi autós ilyen lassú tetű, nem velem van a baj, hiszen 12 ember egyetért velem. Ó, a Kati milyen jó pucsítós fotót töltött fel magáról, gyorsan írok egy kommentet: „de szép vagy”. Nem baj, lassan odaérek a bankba. Itt állok a sorban, majd felrobbanok. „Mi a francért nem lehet több ügyintézőt felvenni? Miért nem mehetek előre, amikor csak egy átutalást akarok csinálni?”. Ma minden ellenem van. Vagy mégsem. Kati visszaírt: „De aranyos vagy, köszönöm”. Ebből még lehet valami. Egyszer jó lenne már élőben is látni ezt a csajt. A barátnőm írt, hogy késik egy órát, mert túl órázik, de várjam meg. Jól van, addig elmegyek inni egy kólát a mekiben. Le is fotózom, mehet fel a fészbúkra. Irigykedjetek, én megtehetem, hogy a mekibe járok. Úgyis (mindig) tömegnövelés van, ilyenkor lehet csalni. Bemegyek a boltba és megveszem, amit kell. Van még húsz percem, ezért sétálok egyet a sorok között. Még bedobálok ezt-azt a kosárba, sosem lehet tudni. Otthon csak sötétkék törölközőm van, világoskék nincs és biztos akkor fog kelleni, amikor nincs. Kijövök a boltból és szakad az eső. Ezt nem hiszem el, az előbb még ennek semmi jele nem volt. F***ér’ nem hoztam esernyőt?! Ez nem az én napom. Ritkán van olyan nap, ami az „enyém”.
Pittyeg a telefonom. Éhes a virtuális állatom. Szegénykém! Gyorsan megállok és megetetem. Mennyi nyalókát meg tud enni ez a hal?! Hurrá, szintet léptem! Visszateszem a zsebembe a telefont.
Este hazamegyek, felnézek fészbúkra, megnézek pár vicces Youtube videót. Írok havernak, hogy ez az XY a TV-ből, olvastad a neten, hogy mit csinált? Úristen, de hülye! Te és hallottad, hogy az XY elnök nem szereti a rántott rákot? Ilyen ember elnöknek…
Este megnézek még vagy két sorozatot, aztán lefekvéskor még fészbúkozom a haverokkal. Kiírom, hogy jóéjszakát és csinálok egy képet a barátnőmmel az ágyban, amit feltöltök. Basszus, ma nem fotóztam le a bicepszem.

Mindkét szereplőnk boldogan élt, míg meg nem halt. Remélem érzitek a különbséget a két személyünk között. Ez a blog hasonló dolgokról szól, mint amiről a példa szól. Ne légy hülye! A technológia arra van, hogy az életed könnyebbé tegye, ezáltal több energiád maradjon a hasznosabb feladatokra, amelyek túlmutatnak az ismétlődő vagy ösztönös dolgokon. De ha a technológiát szórakozásra és időtöltésre használod, akkor soha nem fogok érteni, hogy valójában mire jó az, hogy nem száraz gazt égetünk a barlangban, hanem egy automata beállítja a számunkra kívánt hőmérsékletet, amelyet ezermillió másik eszköz segít a megújuló energiát szállító erőművekből a házunkba juttatni.