Néhány napja kikerültek az internetkon.hu weboldalra az Internetes nemzeti konzultáció témajavaslatai és kérdései. Minden, amit az emberek írtak és beküldtek. Az internetről szóló nemzeti konzultáció az internetadó nyomán indult tüntetések után bukkant elő, egyfajta gőzkieresztő szelepként indították. A készítői úgy tűnik értik a dolgukat, ugyanis nagyon korrekt dolog volt, hogy nem tusolták el a beküldött javaslatokat,hanem nyilvánosságra hozták őket.  Nem lehet őket azzal vádolni, hogy olyan kérdéseket fogalmaznak meg, amiket valójában nem kérdeztek meg az emberek. Ebből a konzultációból kiderült néhány dolog. Például:
- Az InternetKon készítői mintha értenék, hogy a szabad információáramlás mit jelent.
- A magyar emberek nem tudják, hogy mit jelent a kapitalizmus, a demokrácia, a gazdaság, az információ és azt sem, hogy mire való az internet, hogyan működik és mi az értelme.
- Azt sem tudják, hogy az internetkonra beküldött javaslatok nem az ő személyes kis fórumaik, ahol választ kapnak a kérdéseikre.
- Még mindig azt hiszik, hogy a dolgok az állam jóvoltából JÁRNAK nekik és minden akkor van, vagy akkor nincs, ha az állam úgy akarja. Ha az állam úgy dönt, hogy a Föld forogjon gyorsabban, mert a választók azt akarják, a Föld gyorsabban forog...

Az egyszerű ember fia már az első oldal olvasásakor fogja a fejét, hogy "Atyaég, mit tettünk?!?". Szerintem a kérdéseket feldolgozó munkatársak sírva röhögtek, amikor egyik-másik javaslatot olvasták. Itt van néhány példa( nem olvastam el az egészet, kicsíptem egy-két javaslatot/kérdést):

Rögtön az első oldalon ezzel találkozik az ember: 

Na de menjünk tovább.

Van katasztrófavédelmi alkalmazás és a Facebook nem ingyenes. Semmi nincs ingyen.

Ahogy mondtam, MINDEN az állam feladata. Mit tesznek ezért?

Az hiányzik még, hogy az analfabéták tömegei elárasszák az internetet. (Ugyanitt: Laptopot és optikai kábelt vásárolnék kilóra). Mondjuk a 9 500 000 * 150 000 forint egyszeri vagy 2 000 000 * 3000 forint havi rendelés hírére rendesen tolonganának a minisztériumban a multicégek üzletkötői.

(Ezt csak a poén kedvéért másoltam ide: Amikor a felhasználó megkérdezi saját magát és válaszol is rá. :) )

...között. Jogos. Még a végén nem tudnak eleget tesizni. Mi lesz így a diákokkal?

Jöjjön néhány pozitív példa is, jelezve, hogy még van remény, nem butult el az egész társadalom:

Így van. Itt a bizonyíték.

Hiánypótló, értelmes kezdeményezés. A tankonyvtar.hu jó kiindulópont, a fejlesztésével egy konkrét digitális tananyagtárat lehetne létrehozni.

Kellene több tanár, aki be tudja kapcsolni a számítógépet.

Az egyik felhasználó rövid, tömören, lényegre törően fogalmazta meg azt a kérdést, amit százezrek tettek fel az internetadó idején: 

A Microsoft az elmúlt években nagyon összeszedte magát. A Google fényévekkel előtte járt mindenben és ez olyannyira érezhető volt, hogy két éve már a munkahelyemen sem használtak a Windows rendszeren kívül semmit, amit a Microsoft forgalmazott. A Windowst is azért nem cserélték le, mert a termelést vezérlő gépek driverei Linuxon nem voltak elérhetőek. A mobilpiacon a Windows Phone volt az egyik leggyengébb rendszer, milliónyi funkció hiányzott belőle, amely az Android és az IOS rendszereken már évek óta elérhető volt, a windows 8 pedig megbukott a csempéivel. Személyes véleményem, hogy a Metro stílus megelőzte a korát. Egy olyan világba való, ahol mindent érintőképernyővel vezérlünk, de ettől még fényévekre vagyunk. Telefonra viszont a legjobb felhasználói élményt nyújtja. Sokkal szerethetőbbek a csempék, mint az ikonok és a Windows Phone egyszerűségét egyik rendszer sem tudta felülmúlni. Mert az embereknek ez kell. A Windowst soha nem fogja megelőzni a Linux, mert az emberek nem akarják a rengeteg beállítási lehetőséget, nem akarnak módosítani, változtatni, átalakítani. Még csak a lehetőségét sem akarják.

A felhasználók csak egy dolgot akarnak:
A problémájuk megoldását minél hamarabb.

S ehhez a legegyszerűbb mód, ha minél egyszerűbb felületeken, minél könnyebben és gyorsabban tudják ezt megtenni. A userek egy hatalmas nagy gombot akarnak, amire rá van írva:
„A problémád megoldásához kattints ide, dőlj hátra és lazíts.”
A Microsoft termékek pontosan ezt nyújtják. A Microsoftnál valaki nagyon tudja, hogy az emberek imádják az egyszerű dolgokat. De gondolnak azokra is, akik nem a szokványos utakat, megoldásokat keresik és egy kis kattintgatás után ők is megtalálják a bővebb funkciókat.

Az online szolgáltatások terén is keményen lemaradt a Microsoft. Egy évvel ezelőtt még az akkori munkahelyemen is mindent a Google Docsban kellett készíteni. Világ életemben MS felhasználó voltam. Még Office 97 is volt életem első számítógépén, eredeti, floppylemezekkel, de néha én is elgondolkodtam rajta, hogy az Android rajongóknak van igaza és a Google megeszi reggelire a Microsoft konkurens termékeit. A Microsoft olyan volt, mint egy óriás, amelyik jóllakottan elfeküdt a kanapén és lustaságában az sem zavarta, hogy az Android figura lenyúlja a vacsorát előle, az alma pedig már halomban áll az udvaron. Aztán valami történt. Valami megmozdult. Az óriás erőt vett magán, felébredt, elkezdte összeszedni az almákat és kidobálni az udvarról, miközben a méretesre nőtt Androiddal birkózik.
Windows Phone 8.1,
Online Office,
Windows 10 minden eszközön,
Project Spartan,
Microsoft Azure,
Onedrive,
ingyenes szoftverek diákoknak és a személyes kedvencem, a
Hololens.
Csak néhány példa azok közül a termékek közül, amikkel újra ringbe szállt a felhasználókért a redmondi óriás.
Közel két évvel ezelőtt vettem meg a Lumia telefonomat. Emlékszem, akkor a Skydrive és a OneNote volt az a két eszköz, amit használni tudtam szinkronizálva, az Áruház pedig kongott az ürességtől. Azóta ez gyökeresen megváltozott. Néhány hónapja már érzem az előnyét annak, hogy a számítógépem és a telefonom is Windows alapokon és Microsoft szoftverekkel támogatva fut és örülök, hogy bíztam a cégben és abban, hogy felhozzák a szolgáltatásaik színvonalát, megértik a trendeket és a minőségi szoftverek mellett a folyamatos innovációra is gondolnak.
Most olyan érzésem van, mintha a Microsoft fiatalodott volna legalább 10 évet. Legyen itt a végére egy új trend, ami külföldön már komoly ismeretségnek örvend:
Microsoft's Ninja Cat

Ha én egyszer taxis lennék, mellékállásban az Uber alkalmazással dolgoznék. 

Ha én egyszer taxitársaság lennék, szerződnék egy komoly informatikai csapattal, kielemezném az Ubert és a hiányosságaira épülne masszív fejlesztésbe(amibe a személyi állomány megjelenésének és modorának a színvonalasabbá tétele is beletartozik) és marketing kampányba fognék. Kiemelném az előnyeit a hivatásos, szerződött sofőrrel történő fuvarozásnak, miközben 1 kattintással hívnék sofőrt vagy megnézhetném az alkalmazásban, hogy éppen hol van a legközelebb szabad autó, mennyi idő mire megérkezik, milyen az adott taxis pontozása, tapasztalata stb.

Ha Uber lennék, felajánlanám a taxitársaságoknak, hogy külön menüpont alatt a felhasználók választhatnak csak és kizárólag hivatásos taxisokat. Nem értem, hogy mi értelme van az egymással szemben állásnak(hivatásos vs. alkalmi sofőrök), amikor be kellene "olvasztani" mind a kettőt az alkalmazásba.

De nem tüntetnék. Nem az oviban vagyunk. Tüntetni lehet társadalmi, személyiségi, szabadságjogokért vagy ezer dolog miatt, de azért, mert konkurencia van: Azért nem. Tüntetni azért, mert régiek,lassúak,öregek,maradiak vagyunk? Lehet. Csak nincs értelme.

Ha egy multicég a kisboltom mellé telepedne, nem az államhoz mennék hisztizni, hanem webshopot indítanék, ahol a házhoz szállítás mellett a webáruházban összeállított kosarak kérésre az üzletben várnák a vásárlókat, akik bevásárolnak a multinál, majd utána beugranak a csomagjukért hozzám. Kihegyezném olyan kiegészítő termékekre a termékkínálatot, amit a szomszéd áruházban nem árulnak, de szükség van rá. És nem felejtenék el masszívan hirdetni, reklámozni, marketing tervet írni - amit elég sűrűn elfelejtenek a kisboltok.

Képzelj el két különböző embert, ahogy ugyanazokat az általános cselekvéseket végzik egy átlagos hétköznapon. Az egyik ember otthon van a számítógépek vezérelte világban és az eszközöket az életszínvonala javítására használja. A másik ember szórakozásra használja a technológiát. Elképzelni sem tudja, hogy mi másra lehet még használni vagy egyszerűen nem érdekli, mert nem érti. Lássuk, hogyan éli meg a napjait az egyes és a kettes alanyunk(virtuális kísérleti alanyok):

1.verzió - Hogyan használd az intelligens eszközöket az életed könnyebbé tételére?

Reggel van. Csörög a telefonon az ébresztő. Kikapcsolom. Felkelek. Felhúzom a redőnyt, kinézek az ablakon. Süt a nap. Vajon meddig lesz ilyen jó idő? – kérdezem magamtól és megnézem az időjárás előrejelzést a telefonon. Felhős időt ír, nem teszek el esernyőt. Ezután bekapcsolom a számítógépet és kimegyek reggelizni. Amikor hallom a klasszikus bejelentkezés hangját a gépemen, várok néhány percet, majd a konyhából megnyitom a telefonon a zenelejátszót és elindítok egy zenét ébresztésként. A számítógépen a telefonomról. Kinyitom a konyhaszekrényt és nyúlok a mézért. Majdnem elfogyott, ezért kiveszem a pipát a neve mellől a bevásárló listán. Közben érkezik egy sms, hogy a tegnap este indított átutalásaim megérkeztek. Ma el kell mennem a bankba, három különböző boltba – az egyiknek a neten megnéztem a raktárkészletét, hogy ne menjek potyára – és a barátnőm elé a munkahelyére. Gyorsan megadom a címeket és hagyom, hogy a telefon a forgalom és a közlekedési szabályok alapján kiszámítsa a legrövidebb utat. Közel másfél óra lesz bevásárlással együtt. Elindulok, a telefonom a GPS. Amikor beindítom az autót, pittyeg a telefon. „Körülbelül 13 perc múlva 67 kilométeres szél és 10 milliméter csapadék várható.”. Bazzeg, még szerencse, hogy két alkalmazásom is van, amik ellentétes információkat közölnek. Azért visszamegyek és behajítok egy esernyőt, még sosem tévedett ez az app. Az egész program a másfél óra helyett valójában két óra, amikor a bankban kiderül, hogy tömeg van, mert minden második ember inkább bemegy személyesen és szitkozódik a várakozási idő miatt, pedig olyan ügyet kell elintéznie, amit online díjmentesen is megtehet. Belépek a Facebook oldalamra, hogy írjak a páromnak a késés miatt. Látom az üzenetek között, hogy írt egy órája: Egy órával tovább marad, de szeretné, ha megvárnám. rendben, még elmegyek ide-oda, van egy szabad órám. Pl. elmegyek a boltba, veszek mézet. Sétálok a sorok között egyet – van időm - és meglátom álmaim hegesztő felszerelését 20 ezer forintért. Gyorsan előkapom a telefonomat és a típusát beírva rákeresek, hogy hol árulják olcsóbban. Egy másik üzletben fele ennyibe kerül, úgyhogy fogom a mézet és megyek fizetni. Kipipálom a listán és a végére felírom a hegesztő felszerelést, amihez csatolok egy fotót is. A boltból kérve látom, hogy szakad az eső és az utcán minden második ember rongyosra ázik.
Este hazamegyek és megnézem a Facebook üzeneteimet. Válaszolok, és ugyanezt megteszem az e-mailekkel is. Közben kimegyek az udvarra a kocsimat takarítani. Közben hívok valakit Skypeon és beszélünk az élet nagy dolgairól. Lefekvés előtt egy órával beírom a mai adatokat az edzésnaplómba, ami diagramon ábrázolja a fejlődésemet vagy annak hiányát. Kiteszem a Facebookon a legújabb elkészült munkámat – céges weboldal – egy rövid leírással és egy linkkel. Aztán olvasok egy könyvet. Papíron, úgy kényelmesebb.

2.verzió - Hogyan használd az intelligens eszközöket úgy, ahogy általában az emberek használják?

Reggel van. Csörög a telefonon az ébresztő. Kikapcsolom. Felkelek és megnézem az időjárást a telefonon. 8 fok van és felhős idő, nem teszek el esernyőt. Ezután bekapcsolom a számítógépet és kimegyek reggelizni. Közben kiírom a Facebookra, hogy „Jó reggelt mindenkinek!” és csatolom mellé a megfeszített munkával összedobott fehérjeturmixot és a két vajas zsemlét. Reggeli közben visszaírok a haveroknak. Az egyik olyan vicces képet rakott ki egy nyúlról, hogy sírok a röhögéstől. Gyorsan keresek egy másikat ugyanarról a nyúlról és elküldöm neki. Elmegyek dolgozni. Napközben e-mailezek a barátaimmal, elolvasom a híreket két tízperces munkával töltött blokk között, megnézem a Facebook oldalamat és lájkolom azt a csajt, akit úgy megfektetnék, hátha észreveszi. Benézek a szekrénybe. Mindjárt elfogy a méz. Nem baj, felírom a többi közé és behajítom a zsebembe. El kell mennem három különböző boltba – az egyikben állítólag árulnak valamit, amire nekem szükségem van – a bankba és a barátnőm elé. Útközben dugóba kerülök, ami kiváltja belőlem az ősi ösztönt. Próbálom tolni a kocsisort a kormányom közepén keresztül, de nem megy, úgyhogy még jobban ráfekszem. Le is fotózom a szemeteket és felteszem a fészbúkra. A kép címe legyen ez: „ez a sok tetű nem halad semerre és még beszólnak, ha dudálok”. Tíz perc újabb dudálás után felnézek és örömmel nyugtázom, hogy kaptam 12 lájkot a haverjaimtól. Mondtam én, hogy a többi autós ilyen lassú tetű, nem velem van a baj, hiszen 12 ember egyetért velem. Ó, a Kati milyen jó pucsítós fotót töltött fel magáról, gyorsan írok egy kommentet: „de szép vagy”. Nem baj, lassan odaérek a bankba. Itt állok a sorban, majd felrobbanok. „Mi a francért nem lehet több ügyintézőt felvenni? Miért nem mehetek előre, amikor csak egy átutalást akarok csinálni?”. Ma minden ellenem van. Vagy mégsem. Kati visszaírt: „De aranyos vagy, köszönöm”. Ebből még lehet valami. Egyszer jó lenne már élőben is látni ezt a csajt. A barátnőm írt, hogy késik egy órát, mert túl órázik, de várjam meg. Jól van, addig elmegyek inni egy kólát a mekiben. Le is fotózom, mehet fel a fészbúkra. Irigykedjetek, én megtehetem, hogy a mekibe járok. Úgyis (mindig) tömegnövelés van, ilyenkor lehet csalni. Bemegyek a boltba és megveszem, amit kell. Van még húsz percem, ezért sétálok egyet a sorok között. Még bedobálok ezt-azt a kosárba, sosem lehet tudni. Otthon csak sötétkék törölközőm van, világoskék nincs és biztos akkor fog kelleni, amikor nincs. Kijövök a boltból és szakad az eső. Ezt nem hiszem el, az előbb még ennek semmi jele nem volt. F***ér’ nem hoztam esernyőt?! Ez nem az én napom. Ritkán van olyan nap, ami az „enyém”.
Pittyeg a telefonom. Éhes a virtuális állatom. Szegénykém! Gyorsan megállok és megetetem. Mennyi nyalókát meg tud enni ez a hal?! Hurrá, szintet léptem! Visszateszem a zsebembe a telefont.
Este hazamegyek, felnézek fészbúkra, megnézek pár vicces Youtube videót. Írok havernak, hogy ez az XY a TV-ből, olvastad a neten, hogy mit csinált? Úristen, de hülye! Te és hallottad, hogy az XY elnök nem szereti a rántott rákot? Ilyen ember elnöknek…
Este megnézek még vagy két sorozatot, aztán lefekvéskor még fészbúkozom a haverokkal. Kiírom, hogy jóéjszakát és csinálok egy képet a barátnőmmel az ágyban, amit feltöltök. Basszus, ma nem fotóztam le a bicepszem.

Mindkét szereplőnk boldogan élt, míg meg nem halt. Remélem érzitek a különbséget a két személyünk között. Ez a blog hasonló dolgokról szól, mint amiről a példa szól. Ne légy hülye! A technológia arra van, hogy az életed könnyebbé tegye, ezáltal több energiád maradjon a hasznosabb feladatokra, amelyek túlmutatnak az ismétlődő vagy ösztönös dolgokon. De ha a technológiát szórakozásra és időtöltésre használod, akkor soha nem fogok érteni, hogy valójában mire jó az, hogy nem száraz gazt égetünk a barlangban, hanem egy automata beállítja a számunkra kívánt hőmérsékletet, amelyet ezermillió másik eszköz segít a megújuló energiát szállító erőművekből a házunkba juttatni.